Kártérítési felelősség

A munkáltató kártérítési felelőssége

Az új Munka Törvénykönyve enyhítette a munkáltató és szigorította a munkavállaló kártérítési felelősségét.

Jóllehet a munkáltató által a  munkavállalónak okozott károkért objektív (azaz vétkességre tekintet nélküli), teljes felelőssége áll fenn, a mentesülés esetei némileg bővültek. Ezáltal több lehetősége van a munkáltatónak a kártérítési felelősséget elkerülni.

A kimentési okok közt a korábbi  "működési kör" helyett az "ellenőrzési kör" kifejezés szerepel az új törvényben, amelynek értelmében a munkáltató csak a szorosabb értelemben vett érdekkörében felmerülő károkért felelős, pontosabban az ezen kívül eső okokból bekövetkező károkért való felelősség alól mentesül. Ennek azonban további feltétele, hogy a munkáltató ezzel a körülménnyel nem számolhatott és nem is volt elvárható, hogy e károkozó körülményt elhárítsa. Hogy mit kell "ellenőrzési kör" alatt érteni és hol vannak a határai, annak meghatározása kimaradt a törvény szövegéből, így még nagyobb mozgásteret biztosítva a munkaügyi perekben eljáró ügyvédeknek.

A munkáltató főszabályként a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel.

A munkavállalónak kell bizonyítania kárigény esetén, hogy a kár a munkaviszonyával összefüggésben (például a munkavégzéssel összefüggő magatartásból, a felhasznált anyag, a felszerelés, berendezés tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredően) következett be.

A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit, a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit. A károkozásért felelős munkáltató a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet is köteles megtéríteni. Amennyiben a károkozással összefüggésben a munkavállaló elhalálozik, az általa eltartott hozzátartozója tartást pótló kártérítésre is igényt tarthat.

Kártérítés illeti meg a munkavállalót a munkahelyre bevitt tárgyainak, dolgainak sérülése, megsemmisülése esetén is, amennyiben azok bevitelével nem sértette meg a munkáltató előírásait.

A munkáltató a felelőssége alól kizárólag akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy egyedül a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek megfelelően nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.

Bármely tényállási elem bizonyítatlansága egyértelműen a munkáltató kártérítési felelősségének megállapítását eredményezi.

A munkavállaló kártérítési felelőssége

„Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik", vagyis a munkavégzés velejárója lehet a munkavállaló által a munkáltatónak okozott kár.

Az új Munka Törvénykönyve a régihez képest meglehetősen kitágította a munkavállalók kártérítési felelősségének összeghatárait, másrészt kissé átalakította a felelősség megállapításának lehetőségeit. A korábbi szabályozással szemben, amely a munkavállaló kártérítési felelősségét csupán 1,5 havi átlagkeresetében limitálta, az új törvény már 4 havi távolléti díja erejéig teszi felelőssé a munkavállalót az általa okozott kárért. Ha mindez nem jelentene elég visszatartó erőt a munkavállalók számára, az új szabály bevezeti azt az eddig csak a polgári jogban használt formulát, amely szerint a munkavállalónak mindig olyan magatartást kell tanúsítania, „amely az adott helyzetben általában elvárható". Az „általában elvárhatóság" formulája tehát általános jogszabályi kötelezettséggé vált: amennyiben a munkavállaló adott helyzetben nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható és e magatartásával kárt okoz, akkor e kárt köteles megtéríteni.

Az új törvény az összeghatár emelésén kívül a szándékosan okozott kár 100%-ban történő megtérítési kötelezettségét kiterjeszti a súlyosan gondatlanul okozott károkra is.

Azonban a kár összegének megtérítése korántsem egyszerű. A kár tényének, összegének, a károkozó személyének és a károkozó magatartásnak egyértelműnek kell lennie és e tényezők közötti összefüggést - miszerint az adott károkozó személy adott cselekménye vezetett az adott kárhoz, melynek összege pontosan kimutatható - minden esetben a munkáltatónak kell bizonyítania.

Amennyiben a munkavállaló vétkessége nem igazolható, akár azért, mert még gondatlanság sem terheli, azaz kellő körültekintéssel sem kellett előre látnia a káresemény bekövetkezésének lehetőségét, akár azért, mert bár tudatában volt annak, hogy a magatartás kárt okozhat, de erre a munkáltató figyelmét bizonyíthatóan felhívta és ennek ellenére a munkáltató utasította erre a cselekményre, kártérítés nem követelhető tőle.

A szabály értelmében, amennyiben a kártérítés összege nem haladja meg a minimálbér háromszorosát, akkor ezt a kárigényét a munkaadó fizetési felszólítással érvényesítheti. Fontos kiemelni, hogy a fizetési felszólítás ellen a munkavállaló az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróságnál 30 napon belül fellebbezhet, mely tényre a felszólításban fel kell hívni a munkavállaló figyelmét. Amennyiben e felhívást a munkaadó elmulasztja, akkor a munkavállalónak 6 hónapja van a fizetési felszólítás megtámadására. A fellebbezéssel megtámadott fizetési felszólítás munkaügyi perré alakul, melyet a közigazgatási és munkaügyi bíróság folytat le.

Amennyiben a kártérítési igény összege meghaladja a minimálbér háromszorosát, akkor a munkaadó kárának megtérítése érdekében mindenképpen a bírósághoz kell fordulnia.

Akár munkáltatóként, akár munkavállalóként szembesül az elszenvedett, illetve okozott kárral, javasoljuk, hogy keressen fel ügyvédet! A munkaügyi perben a bizonyított tényeken múlik a felmerült kár viselésének terhe, ami számos jogi buktatót és kihasználható lehetőséget jelent . A munkaügyi vitákban, perekben nagy tapasztalattal rendelkező ügyvédeink megfelelő szakértelemmel, hatékonyan ellátják az Ön jogi képviseletét.